Az önvédelem a Taekwon-do éles helyzetekben történő alkalmazása. Hogy a tanítványok megkezdhessék a tanulását, már komoly ismeretanyagra és számos, az edzéseken elsajátított képességre van szükségük, ezért csak haladó szinten kezdődik meg az oktatása. Sikeres gyakorlásához, pláne alkalmazásához elengedhetetlen ismerni a Taekwon-do bázis anyagát, küzdelmi, sőt töréstechnikai részét.

Az önvédelem részei

• Szabadulás fogásból (yappyosul tae)
• Védekezés - több oldalról - váratlan támadás ellen (dae boori gong gyuk). Ide tartozik a különböző testhelyzetekből történő védekezés is
• Védekezés több támadó ellen
• Védekezés fegyveres támadó(k) ellen (dae moogi)
• Dobás- és eséstechnikák (dunjigi wa torijigi). Ezek része a földharc, a lábsöprések, gáncsok és a leszorítások is

Az önvédelem gyakorlása

Az önvédelemoktatást a feszítésekkel, szorításokkal, esésekkel és dobásokkal szokták kezdeni, mivel ez eddig általában nem kerül elő. Az önvédelem gyakorlásánál - mivel nagyrészt olyan technikák használatáról van szó, ami az ellenfél megsebesítését vagy megölését célozzák - különös odafigyeléssel kell eljárni. Figyelni kell az életszerűségre is, ami nem a durvaságot kell, hogy jelentse, hanem hogy a gyakorlók érezzék, hogy sikeresen befejezhetnék a technikát, ha akarnák.

Az önvédelem alkalmazása

Az önvédelem alkalmazása az utcai harcot, illetve elsősorban annak elkerülését jelenti. Átalában a következő fokozatosságot tartják kívánatosnak:

• inkább térjen ki, mintsem elfogadja az értelmetlen provokálást
• inkább tartsa vissza, mintsem megsebesítse ellenfelét
• inkább sebesítse meg, mint megnyomorítsa
• inkább tegye nyomorékká, mint hogy megölje
• inkább ölje meg, minthogy őt öljék meg

Éles helyzetben persze ritkán van lehetőség a mérlegelésre. Legyünk tisztában azzal, hogy aki megtámad, az valamilyen okból biztos az erőfölényében, legyen ez akár fegyver vagy a támadók létszáma miatt. Aki idegenekre támad, az általában prédát keres, nem ellenfelet. Azt is tudnunk kell, hogy több vagy fegyveres ellenfél elleni igazán hatékony védekezés csak a filmeken létezik.

A támadások típusai

Az utcai támadásokat két csoportra oszthatjuk: szóbeli inzultussal kezdődőkre, és váratlan fizikai erőszakkal kezdődőkre. Ez utóbbi ellen csak a sok éves edzéseken megszerzett reflexek, és a megfelelő agresszió segítenek.

A támadók célja lehet a mi bántalmazásunk (általában ők azok akik "brahiból" vagy időtöltésből verekednek), vagy a haszonszerzés. Az utóbbiak a veszélyesebbek, mert nagyon tudatosak és gyakorlottak a támadásban. De ugyanezért nem vállalnak felesleges kockázatot, és ha úgy érzik, az áldozat képes és kész a védekezésre, valószínűleg elállnak a szándékuktól. Az első típusba tartozókat talán nehezebb elijeszteni, mert általában egymást hergelve támadnak, de általában nem akarnak igazán komoly kárt tenni bennünk.

A harc elkerülése

Az évekig gyakorolt harcművészet általában ad egy olyan kiállást, ami miatt kevésbé támadják meg az embert. Ha már bekövetkezett a baj, akkor is az a legnagyobb fegyverünk, ha nem viselkedünk áldozatként, így kevésbé fognak annak kezelni bennünket.

Az a legfontosabb, hogy mindenképpen próbáljuk elkerülni a kényes helyzeteket, nem érdemes komoly harcba bocsátkozni provokáció hatására. Érdemesebb felvállalni az értékeink elvesztését, sőt akár egy kisebb verést is, mint egy több évig tartó pert, vagy egy kést a bordáink közé.

A harc felvállalása

Ha rákényszerülünk, hogy vállaljuk a harcot, lehetőség szerint mi támadjunk először. Legyünk tisztában azzal, a legfontosabb célunk, hogy lélegezve fejezzük be a harcot, épségben kerüljünk ki a kellemetlen szituációból.

Önvédelem csuklófogás ellen	Önvédelem kés ellen
Földrevitel	Önvédelem két ember ellen
Önvédelem kés ellen	Önvédelem ruhafogás ellen
Önvédelem köríves rúgás ellen